Eljött az úszás napja!
Végre eljött az úszás napja is! Hurrá hangulat uralkodik a gyerekek között, hiszen medence nem áll rendelkezésre a számukra, vagy ha igen, csak nagyon korlátozott órában és még nagyobb szervezést követően.
Szombat lévén, a Békéscsabai Belvárosi Tanuszoda zárva van. Megérkeznek a buszok az uszoda parkolójába, és csak a programban résztvevő gyerekek kedvéért kinyitják kapukat. A srácok és a kísérők is elvannak ragadtatva.
Lázár Olga aBékéscsabai Előre Úszó Klub edzője köszönti a gyermekeket, majd egy rövid klubtörténetet követően felteszi a kérdést, hogy ki az aki tud úszni és ki az aki nem?
A válasz eléggé lehangoló, hiszen a gyermekek nagyobbik része nem tanult meg úszni, a lehetőségek hiánya miatt. Az uszoda vizét ezért úgy állították be a szakemberek, hogy középen egy nagyobb sávban mindenkinek leér a lába és a medence két végén az úszni tudók próbálhatják ki a tudásukat.
Lázár Olga és három segítője, valami fantasztikus odaadással, szinte már tyúkanyó módjára terelgeti a gyerekeket a nekik megfelelő irányba. A medence vizét megérezvén a kicsi és nagyobbak egyaránt fékevesztetté válnak és a vezetőkben felmerül, hogy itt érdemi munkát nem lesz egyszerű megvalósítani. Hála a türelmüknek és fantasztikus pedagógiai érzéküknek, kb, 15-20 perc elteltével az elégetett kalória és megtett méterek száma, lehetővé teszi, hogy a szakemberek érdemben foglalkozzanak a résztvevőkkel. A kiválasztás itt is, csakúgy mint az ezt megelőzőekben, egy hosszabb és többrétűbb folyamat lesz, de látunk megkezdett beszélgetéseket és név, cím, telefonszám cseréket. Tehát a folyamat elindulni látszik.
A foglakozás végét szintén szabadon, de szigorú felügyelet mellett óriási lubickolással zárják a gyerekek. A slusszpoén, amikor Olgi néni, a kisebbeket az öltözőbe rendel, hiszen a létszám miatt igen csak zsúfoltak és a nagyoknak megengedi, hogy egy nagyon fegyelmezett és rendszerbe foglalt ugrálásba kezdjenek. Na ez már csak hab a tortán. A foglalkozás végén az egyik, másik kicsi elsírta magát, mert Ő nem akar még kimenni a vízből. Sajnos egyszer minden véget ér, így ez a fantasztikusan sikerült program is. A kijáratnál most is mint eddig mindég megkapják az útravalót a résztvevők, ami most banán, pizzás csiga, csoki és ásványvíz volt.
Az látszik, hogy szervezők, az önkéntesek, valamint a gyermekek is igencsak elfáradva, de lélekben feltöltődve térnek haza. Fantasztikus élményt szerezte egymásnak a résztvevők.
Tisztelettel: Beliczay József
Projekt Vezető
